4. rész.- Egy fél éjszaka a kórházban

Az út a kórházig egy örökkévalóságnak tűnt. Természetesen minden rohadt piros lámpa megfogott minket, és éjszaka a segg részeg fiataloknak a pont az utunkba eső zebrát kellett választaniuk. Az idegességem egyre jobban fokozódott, amit azzal vezettem le, hogy a combomat paskolgattam egyre erősebben. Mondanom se kell, voltak rajta vágások amik még alig voltak begyógyulva, így egyre jobban fájni kezdett. Észrevettem, hogy Ya Ou tekintete végigsiklik a combomon, majd megragadta a kezem és rárakta a sebváltóra.
-Nyugodj meg.-mondta aggodó hangon, mire kezét rá helyezte az enyémre. Keze forró volt, éreztem a pulzusát is, és annyira vert a szíve, hogy a néma csendben hallani lehetett.
-Minden oké?-suttogtam.
-Persze.-felelte, rekedtes hangon, mire a szája megremegett.
-Tényleg nagyon hangosan kalimpál a szíved, haver.-hajolt előre Sziki, és aggodalmas pillantást vetett Ya Oura.
-Semmi bajom, oké?-förmedt rá Ya Ou.
-Jójó, ha te mondod.-hátrált meg gyorsan Peti.
-Itt vagyunk.-jelentette ki Bence, mikor Ya Ou lefékelt.
-Srácok köszönök mindent.-kezdtem, majd az arcomat megint forró könnycseppek kezdték égetni.
-Ne köszönd. Viszont felkísérünk téged.-jelentette ki Bence.
-Felkisérem én, jó? Nem akarom leállítani a motort.-szólalt meg Ya Ou.
-Nekem jó. Akkor kitartást hercegnő. -Simogatta meg az arcom Bence, és a kezembe nyomott egy rózsaszín bolyhos plédet.-Neked adom, egy rajongótól kaptuk, Oliver képe rajta van. Semmi baj nem lesz.-nézett a szemembe, majd megpuszilt.
-Vigyázz magadra Regi, örülök, hogy megismerhettelek.-mosolygott rám Sziki, és nyomott két puszit az arcomra.-És igaza van Bencének. Semmi baj nem lesz.
-Köszönöm srácok. Vigyázzatok.-mondtam, mire Ya Ou val elindultunk a kórház bejárata felé.
Egy nővértől megkérdeztem, hogy tudna e nekem segíteni, mire mosolyogva bólintott, és megkereste nekem a számítógépbe, anyut melyik kórterembe találom. Annyira kedves volt, hogy még oda is vezetett minket. Oliver ott ült a folyosón, és a térdén támaszkodva bámult maga elé. Amikor meglátott minket, rögtön felpattant, odasietett hozzánk, majd az ölébe kapott, és jó erősen megcsókolt.
-Jól vagy?-kérdezte aggódó hangon.
-Persze, na és anyával mi van?-kérdeztem vissza.
-Semmi baja nem lesz. Azt mondta a doktorúr enyhe agyrázkódása van, még bent kell lenni neki 2 napig, de semmi komolyabb. A jelek szerint nem ivott ma eleget, azért ájult el.- nyugtatott meg Oliver.
-Hálistennek.-esett le a kő, a szívemről.-Ya Ou köszönöm, hogy fuvaroztál, és, hogy idáig elkisértél.-fordultam Ya Ou felé, majd két puszit nyomtam az arcára és átöleltem.
-Ne köszönd.-erőltetett az arcára egy mosolyt, és kezet rázott Oliverrel.-Csak ügyesen.-mondta, majd sarkon fordult és elindult.
Oliverrel szépen lassan elindultunk a kórterem felé, majd amikor oda értünk lassan kinyitottam az ajtót. Amikor megpillantottam anyut, a feje be volt kötöztve, és infúziót kapott.
-Meg fog gyógyulni.-súgta Oliver a fülembe.
Tudom.-csókoltam meg.-Gyerünk ki a folyosóra hagyjuk aludni.-javasoltam, mire Oliver mellém lépett, hogy és kinyitotta az ajtót előttem, majd leültünk a folyosóra. Oliver vállára hajtottam a fejem, ő pedig közelebb húzott magához. Így ültünk összebújva, néma csendben.. Amíg egy nővér előttünk nem állt.
-Sziasztok.-köszönt, mire rá néztem. Ez az a fiatal lány volt aki segített megkeresni anyu kórtermét.-Bocsánat a zavarásért, csak látom, hogy itt ültök a folyosón, kimerülve. Nekem már lejárt a műszakom, és itt lakok a kórháztól két percre, egy hatalmas nagy kertes házban, 2 barátnőmmel. Van egy üres vendég szobánk és arra gondoltam, ott tölhetnétek az éjszakát. Jobb mint a folyosón.-mosolygott ránk kedvesen.
-Szia. Köszönjük szépen az ajánlatot, de nem szeretnénk a terhedre lenni.-mondta Oliver hálásan.
-Ne hülyéskedjetek már, gyertek.-mondta kérlelő tekintettel.
-Na jó, nagyon szépen köszönjük.-adtuk be a derekunkat. Szimpatikus a lány.
-Na akkor menjünk. Amúgy Biankának hívnak.-muatkozott be.
-Én Regina vagyok, ő pedig Oliver.-mutattam be magunkat.
-Igen Olivert ismerem. Jók voltatok az X-faktorba.-nevetett Bius.
-Aha. Szóval inenn fúj a szél.-mondta Oliver rosszalóan nézve Biára, mire mindannyiunkból ki tört a röhögés.
-Nyugi, Bence a kedvencem.-röhögött Bius.
-Megnyugtató tény.-válaszolta Oliver vigyorogva.
-Itt is vagyunk.-mondta, mikor egy gyönyörűszép ház ajtaját nyitotta ki előttünk.
-Woow.-bukott ki a számon mikor beléptünk a házba.-Ez a ház gyönyörű.
-Gyertek megmutatom a szobát.-intett Bia. A szoba gyönyörű volt, mint maga a ház.
-Köszönjük.-léptem oda Biushoz, és nyomtam két puszit az arcára.
-Igazán nincs mit, jó éjszakát.-mondta, majd becsukta az ajtót. Oliver levette a felsőjét, és a nadrágját, majd egy boxerbe hanyatt dőlt az ágyon. Én is ugyanígy tettem, egy bugyiba és melltartóba lefeküdtem mellé.
-Köszönöm, hogy ennyire jó vagy velem.-csordult ki a szememből a könny.
-Na butáskodj már. Te ezt érdemled.-mosolygott.-Amúgy.. emlékszel arra mit mondtál nekem mielőtt beszálltam volna a mentőbe?-kérdezte, miközben széles vigyorra húzta a száját.
-Ömmhh..-dadogtam, és éreztem, hogy a testem beleremeg.-Azt, hogy szeretlek.-mondtam ki.
-Azt hiszem én is.-hajolt felém, aztán szépen lassan rám nehezedett. Bőrünk egymáshoz ért, és az érintésétől a hideg is kirázott.
-Jól vagy?-vigyorodott el.
-Teljesen.- suttogtam, majd megcsókoltam. Nyelvünk heves táncba kezdett, majd keze a nyakamról lejebb csúszott a mellemre, mire hallkan felnyögtem.
-Figyelj Regi..-kezdte halkan.-Ne itt és nem most..-mosolygott rám.
-Pont ezt akartam mondani.-csókoltam meg újból. Keze utoljára végigsiklott a mellemen, a hasamon, és a bugyimon is, mire még egyszer felnyögtem, majd a kezét levette rólam, megcsókolt, és a fülembe súgta, hogy:
-Jó éjszakát, édes.♥