7. rész. - Az előkerült testvér

Most mindenki azt várja, hogy leírjam mi történt az éjszaka, csak egy gáz van skacok. Én se tudom. Az alkohol, és a heroin teljesen elvette az eszem, és semmire se emlékszem. Az utólsó dolog, amit feltudok eleveníteni, az Ya Ou forró csókja volt. Reggel mikor kinyitottam a szemem, egy nagy fekete pólóba feküdtem az ágyamon. Testem végig be volt fáslizva. Ahogy a fürdőszobába értem, teljesen ledöbbentem. Ragyogott minden, és az önpusztító fiókom is üres volt. Tudtam, hogy ezt mind Ya Ou csinálta. Ő takarított ki, és ő dobálta ki az összes pengém és fecskendőm. Az elmélkedésemet, a fejfájásom zavarta meg. Azt hittem, az a cseppnyi agyam is kiakar sétálni a fejemből, úgy fájt.
-Jól vagy?-jött a hang a hátam mögül. Ahogy megfordultam Ya Ou állt az ajtóban, egy bögrével a kezében. Felső testét szabadon hagyta, csak egy farmer volt rajta.
-Köszi, megvagyok.-feleltem, majd elkezdtem érdeklődni az éjszaka felől. Hátha ő emlékszik valamire.-Éjszaka mi történt. Lehet ciki, de nem emlékszem.
-Ömmh..-kezdte Ya Ou a makogását..-Nem feküdtünk le, viszont.. nem mondhatom azt, hogy nem nyúltunk egymáshoz..-mondta lehajtott fejjel.
-Ez mit jelentsen???-néztem rá idegesen.
-Hát.-nézett rám.-Fogalmazzunk úgy, hogy  mindketten mozgósítottuk a szájunkat..-ahogy ezt kimondta a világ kezdett előttem elsötétűlni, és utóljára Ya Ou aggódó kiáltását hallottam, majd a következő emlékem az, hogy Oliver ül mellettem, fogja a kezem, miközben csöpög belém az infúzió.
-Hol vagyok?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nyugodj megszívem.-szólalt meg Oliver.-Minden rendben lesz. Amúgy a kórházban vagy, mert összeestél, és nem tértél magadhoz. 

-Oliver.. neked nem szabad most itt lenne..-gyűltek a könnyek a szememben.

-Figyelj.. El olvastam a leveled. De minden butaság amit le írtál. Hallod, bubu totál elvetted az eszem.. Lehet nem vagy Palvin Barbi, de ha választásra kerülne a sor, biztosan téged választanálak.-mosolygott rám.

-De te jobbat érdemelsz.-makogtam.

-Lehet. De nekem te kellesz.-jelentette ki. Összeszedtem minden erőm, felültem az ágyban, majd szorosan magamhoz húztam, és megcsókoltam.-Erről van szó.-vigyorgott.-Apropó, Ya Ou mit keresett nálad reggel?-kérdezte, picit félve.

-Eljött hozzám, hogy elmondja, hogy a volt barátnője az én ikertestvérem volt.-közöltem vele szorongva. 

-Héé, nyugi. Ezt nekem is mondta. Ezért nyomoztam egy kicsit.-szegezte a tekintetét a földnek.

-Hogy mi???

-Nyugodj meg. Van egy bátyád, aki az egyik legjobb haverom.-nyögte ki.

-Na ne.-bukott ki belőlem.-És, ki az?

-Most itt van.. Ha nincs ellenedre bemutatnálak neki, hisz csak a testvéred.-nézett rám. Hajaj. Innen nincs vissza út. Láttam, ahogy Oliver felállt, és kiment a folyosóra. A percek örökkévalóságnak tűntek, mire Oliver megjelent az ajtóban egy sráccal a háta mögött. A srácnak fekete haja volt, és a bal fülében fültágítót viselt. Meg kell hagynom, ha ez tényleg a bátyám, akkor mázlista vagyok.

-Szia.-mosolygott rám.-Bátori Miklós.

-Szia. Bátori Regina.-mosolyogtam rá vissza, majd elkaptam a karját, szorosan magamhoz öleltem, és a boldogság könnyei végig folytak az arcomon.-Olyan nehéz ezt elhinnem.-suttogtam.

-Minden rendbe lesz, én mindig itt vagyok.-simogatta meg az arcom.

-Köszönöm.-szipogtam mint egy idióta.Speciel az is vagyok. Egy idióta. Éjszaka leiszom, meg belövöm magam. Abban a hitbe élek, hogy a bőröm egy papírlap amit addig kell vágdosni, míg cafatokban nem lesz. Azt a srácot aki mindent meg akar adni nekem, azt ellököm magamtól. Bravo, Regi, barvo. Hülye vagy, és kész..