naplóbejegyzés

Az élet néha szar, néha jó. Néha elvesz mindent, vagy éppenséggel mindent megad. Olykor nehéz, és egyedül kell menned, de van amikor van támaszpontod és minden egyszerűen megy. De van olyan dolog ami az egész életedet végig kiséri. A remény, és az akarat. A remény mindig jelen van az életedben, ott van egy könnycsepben, egy mosolyban, vagy éppenséggel egy szándékosan ejtett vágásban a bőrödön. Mindig ott van, mindenben. Az akarat pedig a szívedet, és az agyadat összekötő híd. Akarsz egy ölelést, egy érintést, vagy éppen egy másik életet. Akarsz, de néha nem kapsz, és te ezek után is csak folyton remélsz. Viszont van az a pont, amikor minden mindegy. Mikor egyedül érzed magad, mikor a penge, a pia, vagy éppenséggel a cigaretta kerít hatalmába. Mikor az tűnik az egyetlen megoldásnak, hogy megölöd magad, és amikor nem sikerül, csalódott leszel. Az elmúlt napokban viszont fel emelkedtem. Oliver ott volt biztos támaszomnak, én mégis elakartam lökni magamtól. Valahogy úgy éreztem, hogy fontos vagyok a számára. Fontos, de nem elég jó. A testem most totál kár, és azt a csókot sem tudom elfelejteni, ami Ya Ou és én köztem csattant el. Az eltitkolt bátyám megtalálása oly nagy boldogsággal öntött el, hogy egész álló nap a mosoly ott virított az arcomon. De még mindig ott volt Oliver. Az a srác akiért az életem adnám. Oly sokat segített, oly annyira szeretem mégse akarom elrontani az életét. Azt az életét ami annyira boldog, és tehermentes. Velem nem könnyű. Én pszichológilag instabil leányzó vagyok. Magyarul beteg ember. Nem szeretném azt, hogy Oli aggódjon értem. Nem akarom, hogy körülöttem mozogjon az élete. Fiatal, helyes srác, élnie kéne. De ő mégis engem választ, még akkoris amikor az orvos leállítja a folyosón, és azt közli vele:
"-Uram, sajnálom. A barátnője rákos.."
És akkor megint minden összetörik.

7. rész. - Az előkerült testvér

Most mindenki azt várja, hogy leírjam mi történt az éjszaka, csak egy gáz van skacok. Én se tudom. Az alkohol, és a heroin teljesen elvette az eszem, és semmire se emlékszem. Az utólsó dolog, amit feltudok eleveníteni, az Ya Ou forró csókja volt. Reggel mikor kinyitottam a szemem, egy nagy fekete pólóba feküdtem az ágyamon. Testem végig be volt fáslizva. Ahogy a fürdőszobába értem, teljesen ledöbbentem. Ragyogott minden, és az önpusztító fiókom is üres volt. Tudtam, hogy ezt mind Ya Ou csinálta. Ő takarított ki, és ő dobálta ki az összes pengém és fecskendőm. Az elmélkedésemet, a fejfájásom zavarta meg. Azt hittem, az a cseppnyi agyam is kiakar sétálni a fejemből, úgy fájt.
-Jól vagy?-jött a hang a hátam mögül. Ahogy megfordultam Ya Ou állt az ajtóban, egy bögrével a kezében. Felső testét szabadon hagyta, csak egy farmer volt rajta.
-Köszi, megvagyok.-feleltem, majd elkezdtem érdeklődni az éjszaka felől. Hátha ő emlékszik valamire.-Éjszaka mi történt. Lehet ciki, de nem emlékszem.
-Ömmh..-kezdte Ya Ou a makogását..-Nem feküdtünk le, viszont.. nem mondhatom azt, hogy nem nyúltunk egymáshoz..-mondta lehajtott fejjel.
-Ez mit jelentsen???-néztem rá idegesen.
-Hát.-nézett rám.-Fogalmazzunk úgy, hogy  mindketten mozgósítottuk a szájunkat..-ahogy ezt kimondta a világ kezdett előttem elsötétűlni, és utóljára Ya Ou aggódó kiáltását hallottam, majd a következő emlékem az, hogy Oliver ül mellettem, fogja a kezem, miközben csöpög belém az infúzió.
-Hol vagyok?-kérdeztem aggódó hangon.
-Nyugodj megszívem.-szólalt meg Oliver.-Minden rendben lesz. Amúgy a kórházban vagy, mert összeestél, és nem tértél magadhoz. 

-Oliver.. neked nem szabad most itt lenne..-gyűltek a könnyek a szememben.

-Figyelj.. El olvastam a leveled. De minden butaság amit le írtál. Hallod, bubu totál elvetted az eszem.. Lehet nem vagy Palvin Barbi, de ha választásra kerülne a sor, biztosan téged választanálak.-mosolygott rám.

-De te jobbat érdemelsz.-makogtam.

-Lehet. De nekem te kellesz.-jelentette ki. Összeszedtem minden erőm, felültem az ágyban, majd szorosan magamhoz húztam, és megcsókoltam.-Erről van szó.-vigyorgott.-Apropó, Ya Ou mit keresett nálad reggel?-kérdezte, picit félve.

-Eljött hozzám, hogy elmondja, hogy a volt barátnője az én ikertestvérem volt.-közöltem vele szorongva. 

-Héé, nyugi. Ezt nekem is mondta. Ezért nyomoztam egy kicsit.-szegezte a tekintetét a földnek.

-Hogy mi???

-Nyugodj meg. Van egy bátyád, aki az egyik legjobb haverom.-nyögte ki.

-Na ne.-bukott ki belőlem.-És, ki az?

-Most itt van.. Ha nincs ellenedre bemutatnálak neki, hisz csak a testvéred.-nézett rám. Hajaj. Innen nincs vissza út. Láttam, ahogy Oliver felállt, és kiment a folyosóra. A percek örökkévalóságnak tűntek, mire Oliver megjelent az ajtóban egy sráccal a háta mögött. A srácnak fekete haja volt, és a bal fülében fültágítót viselt. Meg kell hagynom, ha ez tényleg a bátyám, akkor mázlista vagyok.

-Szia.-mosolygott rám.-Bátori Miklós.

-Szia. Bátori Regina.-mosolyogtam rá vissza, majd elkaptam a karját, szorosan magamhoz öleltem, és a boldogság könnyei végig folytak az arcomon.-Olyan nehéz ezt elhinnem.-suttogtam.

-Minden rendbe lesz, én mindig itt vagyok.-simogatta meg az arcom.

-Köszönöm.-szipogtam mint egy idióta.Speciel az is vagyok. Egy idióta. Éjszaka leiszom, meg belövöm magam. Abban a hitbe élek, hogy a bőröm egy papírlap amit addig kell vágdosni, míg cafatokban nem lesz. Azt a srácot aki mindent meg akar adni nekem, azt ellököm magamtól. Bravo, Regi, barvo. Hülye vagy, és kész..

6.rész - Az igazság fáj

Ahogy megláttam Ya Ou-t elakadt a lélegzetem. Szeme könnyes volt, kézfejét ökölbe szorítva tartotta, és alkarján nyílt vágásokból folyt a vér. Nem akartam hinni a szememnek. Ez nem lehet Ya Ou. Őt kicsit sem ilyennek ismertem meg. A gondolatmenetemet Ya Ou ordítása szakította félbe.
-Ugyanúgy nézel ki mint ő.-ordított, mire idegességében a falba vágott.-Ugyanaz a vezetéknevetek, és ugyanazon a napon születtetek. Csak ő már kettőtök közül nem él.-ordította, mire könnyek kezdtek kicsordulni a szeméből. Próbált erős maradni, de ennek kicsit sem most volt itt az ideje. Van amikor még a legkeményebb ember is megtörhet; és, a sírás nem annak a jele, hogy gyenge vagy, hanem annak, hogy túl sokáig voltál erős. Ahogy láttam, ez a kemény srác most mennyire össze van törve, én is egyre szarabbul kezdtem lenni. A heroin összekeveredett a véremmel, és egyre jobban éreztem a hatását.
A szorongásom kezdett abbamaradni, és a helyét enyhe bódultság érzete helyetesítette. Ya Ou gyanakvóan nézett rám, majd a tekintete végigzongorázott a fürdőszobán, és megállapodott azon a bizonyos fecskendőn. Erőt vettem magamon, és felálltam a kádból. Amikor meglátta a testem a lélegzete is elakadt. A meleg vizet megengedtem, és elindultam felé. Megálltam előtte egy lépéssel, mire ő megragadta a karom, és a falhoz nyomott.
-Elmeséled mi történt?-kérdeztem tőle suttogva, mire ő bólintott. Szeméből még néha-néha mindig kigördült egy-egy könnycsepp, de láttam, hogy nem enged utat az érzelmeinek. Frusztrálta a gondolat, hogy egy lány miatt sír. Bár, még akkor nem tudtam mi történt, sejtettem, hogy nem egy szép történet áll a dolgok hátterébe, de az igazság megdöbbentőbb volt, mint ahogy bárki is gondolta volna.
Beültünk a kádba, egy-egy üveg vodkával a kezünkbe és elkezdte.
-Volt egy barátnőm..-kezdte mesélni, mire elcsuklott a hangja.Arcán megint két kövér könnycsepp mutatkozott, letörölte, majd erőt vett magán, és folytatta.- 4 évig a barátnőm volt. Bátori Nikinek hívták, és 1995 február 4.-én született. Nevelőszülőknél nőtt fel, mert édesanyja a szülést követően 5 nappal meghalt, apja pedig öngyilkos lett és volt egy iker testvére is, akit sosem ismerhetett meg, mert egy éve autóbalesetben meghalt.-mondta zokogva. Oda hajoltam hozzá, majd gyengéden átöleltem. Viszont még a hallottakat, csak akkor tudtam felfogni. A felismerés úgy fejbe vágott, hogy azt hittem ott esek össze a kádban. Az ikertestvérem, aki állítólag meghalt a születésünkkor, az Ya Ou barátnője volt, és egy autóbalesetben életét vesztette egy éve. A könnyeim nekem is megeredtek, és Ya Ou-t olyan mértékben szorítottam magamhoz, hogy minden tiszteletem az övé, azért mert nem fulladt meg. A füléhez hajoltam és bele súgtam neki azt, hogy "sajnálom". Éreztem, hogy teste megremeg, és csuklik egyet. Így egy fiút se láttam még sírni, hogy ennyire fájna neki egy lány elvesztése. Szépen lassan eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni, de a felső teste tiszta vér lett miattam.
-Sajnálom, de még ez a szar mindig vérzik.-néztem le a hasamon lévő vágásokra.-És, hidd el megértelek, hogy ennyire fáj, hogy már Niki nem lehet veled. De abban biztos vagyok, hogy mindig szeretett, és vigyázz rád oda fentről. És ne félj attól, hogy el fogod felejteni. Nem fogod. Mert a szívedben örökre ott él. Az emlékeidben ott marad az amikor először megcsókolt, és az amikor az első éjszakán csak a tiéd volt. - mosolyogtam rá könnyező szemmel, mire megint kitört belőle a zokogás.-Légyszíves ne sírj. És ne vágd meg többet magad. Ettől nem fog újra élni, és tuti, hogy ezt nem helyeseslné. Tuti morci lenne.-tettem hozzá, majd letöröltem a könnyeit.
-Igazad van.-valotta be.-Holnap.. el jönné velem a sírhoz?-kérdezte félve.
-Persze.-válaszoltam. A válaszomat hallva megnyugodott, majd rendesen bele ivott a vodkába. Lassanként az alkohol, mint egy fekete köd, elborította az agyunkat. Ya Ou forró kezét a fenekemre helyezte, mire én közelebb hajoltam hozzá, majd remegő ajkakkal megcsókoltam. Mi a szart csinálok? Én Olivert szeretem; mondtam magamnak...

5. rész.-Rossz döntések.

Az éjszaka hátralévő részében le se tudtam hunyni a szemem. A gondolatok, csak úgy cikáztak a fejemben. Ahogy figyeltem Olivert alvás közben, láttam rajta, hogy teljesen kimerült. Az eddigi kis nyugodt életéből, én kifordítottam a zűrös világomba. 2 nap alatt. Ő ennél sokkal többet érdemel. Talál nálam sokkal jobb lányt. Szebbet, jobbat, és olyat akinek az élete nyugodt. Nem tehetem tönkre az életét. Az övét nem. Lehet, hogy nekem nagyon fog fájni, de el kell engednem. Ahogy erre a pontra értem, éreztem, hogy a könnyeim elkezdik égetni az arcom, és úgy erednek a szememből mint két kis patak, ami a fájdalom forrásából indult. A szemem megtöröltem, és elővettem egy tollat és egy papírt. Éreztem, személyesen nem tudnám neki elmondani. Aztán írni kezdtem.

"Drága Oliver!
Tegnap, mikor először megláttalak, bevallom nagyon féltem. Féltem, hogy mi lesz velünk. Jóba leszünk e, vagy sem. Aztán az élet a félelmemet 2 másodperc alatt el is űzte. Sose fogom elfelejteni azt, amikor először magadhoz szorítottál, és azt a véletlen kis első csókunkat. Olyan hirtelen történt minden. Egy nap alatt te lettél a világomnak az a része, amin a nap található. És most mégis azt kell mondjam, el kell engedjelek. Figyelj Oli.. nem vagyok hozzád való. Nem vagyok szép, és az életem is zűrös. Te sokkal jobb lányt érdemelsz. Egy szép, vékony, nyugodt életű lányt. Ő majd mindent megtud neked adni. Szerelmet, családot. Ne gondold azt, hogy csak játszottam veled, mert ez nem igaz. Azt hiszem beléd estem, de azt szokták mondani, hogy 'ha igazán szereted el engeded'. Én szeretlek, ezért engedlek el. Mert nekem a te boldogságod sokkal fontosabb. Remélem megtalálod azt a lányt, aki mellett úgy kelsz fel, hogy mindened meg van. Szeretlek."

Ahogy befejeztem, a zokogás készült belőlem kitörni,így jobbnak láttam, ha felöltözöm és lelépek. Ahogy indultam, mégegyszer megsimogattam Oliver arcát, utóljára beletúrtam a hajába, és nyomtam a homlokára egy puszit. A konyhában hagytam egy üzenetet Biusnak, hogy amint tud hívjon fel, majd aláfirkantottam a telefonszámom, és szépen kimentem a házból. A szívem majd megszakadt, hogy ott  kellett hagynom Olivert. Aztán elkezdtem rohanni, hazafelé. Mikor haza értem rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ahogy a tükörbe néztem, megrémültem magamtól. A hajam kócos volt, a szemem véresre kisírva. A nadrágomtól, és a felsőmtől rögtön megszabadultam, majd a fiók kilincse után nyúltam. Jól tudtam mi van benne, és azt is tudtam, hogy rosszat csinálok, de amikor kihúztam a fiókót, már késő volt. Túl késő. Pengék, tűk, fecskendők látványa tárulut a szemem elé. Rögtön megfogtam egy pengét és jó mélyen meg vágtam az combom. Aztán újra és újra. És ezt mindaddig csináltam amíg a lábamon több volt a seb mint a bőr. Utána ugyanezt tettem a kezemmel, majd a nyakamon is kipróbáltam. Amikor sikerült felállnom, és tükörbe néznem teljesen megdöbbentem. Mindenem tiszta vér volt, mindenhol tele voltam vágásokkal, és csak az a tény nyugtatott, hogy én ezt megérdemlem. Aztán a fiókban megláttam, még egy kis heroint. Aztán fogtam, beleültem a kádba, és belőttem magam. A könnyeim még mindig elfogyhatatlanul folytak végig az arcomon, a testem mégmindig vérzett, mire lépteket hallottam a lépcső felől, majd két pillanat múlva az ajtóban állt Ya Ou...

4. rész.- Egy fél éjszaka a kórházban

Az út a kórházig egy örökkévalóságnak tűnt. Természetesen minden rohadt piros lámpa megfogott minket, és éjszaka a segg részeg fiataloknak a pont az utunkba eső zebrát kellett választaniuk. Az idegességem egyre jobban fokozódott, amit azzal vezettem le, hogy a combomat paskolgattam egyre erősebben. Mondanom se kell, voltak rajta vágások amik még alig voltak begyógyulva, így egyre jobban fájni kezdett. Észrevettem, hogy Ya Ou tekintete végigsiklik a combomon, majd megragadta a kezem és rárakta a sebváltóra.
-Nyugodj meg.-mondta aggodó hangon, mire kezét rá helyezte az enyémre. Keze forró volt, éreztem a pulzusát is, és annyira vert a szíve, hogy a néma csendben hallani lehetett.
-Minden oké?-suttogtam.
-Persze.-felelte, rekedtes hangon, mire a szája megremegett.
-Tényleg nagyon hangosan kalimpál a szíved, haver.-hajolt előre Sziki, és aggodalmas pillantást vetett Ya Oura.
-Semmi bajom, oké?-förmedt rá Ya Ou.
-Jójó, ha te mondod.-hátrált meg gyorsan Peti.
-Itt vagyunk.-jelentette ki Bence, mikor Ya Ou lefékelt.
-Srácok köszönök mindent.-kezdtem, majd az arcomat megint forró könnycseppek kezdték égetni.
-Ne köszönd. Viszont felkísérünk téged.-jelentette ki Bence.
-Felkisérem én, jó? Nem akarom leállítani a motort.-szólalt meg Ya Ou.
-Nekem jó. Akkor kitartást hercegnő. -Simogatta meg az arcom Bence, és a kezembe nyomott egy rózsaszín bolyhos plédet.-Neked adom, egy rajongótól kaptuk, Oliver képe rajta van. Semmi baj nem lesz.-nézett a szemembe, majd megpuszilt.
-Vigyázz magadra Regi, örülök, hogy megismerhettelek.-mosolygott rám Sziki, és nyomott két puszit az arcomra.-És igaza van Bencének. Semmi baj nem lesz.
-Köszönöm srácok. Vigyázzatok.-mondtam, mire Ya Ou val elindultunk a kórház bejárata felé.
Egy nővértől megkérdeztem, hogy tudna e nekem segíteni, mire mosolyogva bólintott, és megkereste nekem a számítógépbe, anyut melyik kórterembe találom. Annyira kedves volt, hogy még oda is vezetett minket. Oliver ott ült a folyosón, és a térdén támaszkodva bámult maga elé. Amikor meglátott minket, rögtön felpattant, odasietett hozzánk, majd az ölébe kapott, és jó erősen megcsókolt.
-Jól vagy?-kérdezte aggódó hangon.
-Persze, na és anyával mi van?-kérdeztem vissza.
-Semmi baja nem lesz. Azt mondta a doktorúr enyhe agyrázkódása van, még bent kell lenni neki 2 napig, de semmi komolyabb. A jelek szerint nem ivott ma eleget, azért ájult el.- nyugtatott meg Oliver.
-Hálistennek.-esett le a kő, a szívemről.-Ya Ou köszönöm, hogy fuvaroztál, és, hogy idáig elkisértél.-fordultam Ya Ou felé, majd két puszit nyomtam az arcára és átöleltem.
-Ne köszönd.-erőltetett az arcára egy mosolyt, és kezet rázott Oliverrel.-Csak ügyesen.-mondta, majd sarkon fordult és elindult.
Oliverrel szépen lassan elindultunk a kórterem felé, majd amikor oda értünk lassan kinyitottam az ajtót. Amikor megpillantottam anyut, a feje be volt kötöztve, és infúziót kapott.
-Meg fog gyógyulni.-súgta Oliver a fülembe.
Tudom.-csókoltam meg.-Gyerünk ki a folyosóra hagyjuk aludni.-javasoltam, mire Oliver mellém lépett, hogy és kinyitotta az ajtót előttem, majd leültünk a folyosóra. Oliver vállára hajtottam a fejem, ő pedig közelebb húzott magához. Így ültünk összebújva, néma csendben.. Amíg egy nővér előttünk nem állt.
-Sziasztok.-köszönt, mire rá néztem. Ez az a fiatal lány volt aki segített megkeresni anyu kórtermét.-Bocsánat a zavarásért, csak látom, hogy itt ültök a folyosón, kimerülve. Nekem már lejárt a műszakom, és itt lakok a kórháztól két percre, egy hatalmas nagy kertes házban, 2 barátnőmmel. Van egy üres vendég szobánk és arra gondoltam, ott tölhetnétek az éjszakát. Jobb mint a folyosón.-mosolygott ránk kedvesen.
-Szia. Köszönjük szépen az ajánlatot, de nem szeretnénk a terhedre lenni.-mondta Oliver hálásan.
-Ne hülyéskedjetek már, gyertek.-mondta kérlelő tekintettel.
-Na jó, nagyon szépen köszönjük.-adtuk be a derekunkat. Szimpatikus a lány.
-Na akkor menjünk. Amúgy Biankának hívnak.-muatkozott be.
-Én Regina vagyok, ő pedig Oliver.-mutattam be magunkat.
-Igen Olivert ismerem. Jók voltatok az X-faktorba.-nevetett Bius.
-Aha. Szóval inenn fúj a szél.-mondta Oliver rosszalóan nézve Biára, mire mindannyiunkból ki tört a röhögés.
-Nyugi, Bence a kedvencem.-röhögött Bius.
-Megnyugtató tény.-válaszolta Oliver vigyorogva.
-Itt is vagyunk.-mondta, mikor egy gyönyörűszép ház ajtaját nyitotta ki előttünk.
-Woow.-bukott ki a számon mikor beléptünk a házba.-Ez a ház gyönyörű.
-Gyertek megmutatom a szobát.-intett Bia. A szoba gyönyörű volt, mint maga a ház.
-Köszönjük.-léptem oda Biushoz, és nyomtam két puszit az arcára.
-Igazán nincs mit, jó éjszakát.-mondta, majd becsukta az ajtót. Oliver levette a felsőjét, és a nadrágját, majd egy boxerbe hanyatt dőlt az ágyon. Én is ugyanígy tettem, egy bugyiba és melltartóba lefeküdtem mellé.
-Köszönöm, hogy ennyire jó vagy velem.-csordult ki a szememből a könny.
-Na butáskodj már. Te ezt érdemled.-mosolygott.-Amúgy.. emlékszel arra mit mondtál nekem mielőtt beszálltam volna a mentőbe?-kérdezte, miközben széles vigyorra húzta a száját.
-Ömmhh..-dadogtam, és éreztem, hogy a testem beleremeg.-Azt, hogy szeretlek.-mondtam ki.
-Azt hiszem én is.-hajolt felém, aztán szépen lassan rám nehezedett. Bőrünk egymáshoz ért, és az érintésétől a hideg is kirázott.
-Jól vagy?-vigyorodott el.
-Teljesen.- suttogtam, majd megcsókoltam. Nyelvünk heves táncba kezdett, majd keze a nyakamról lejebb csúszott a mellemre, mire hallkan felnyögtem.
-Figyelj Regi..-kezdte halkan.-Ne itt és nem most..-mosolygott rám.
-Pont ezt akartam mondani.-csókoltam meg újból. Keze utoljára végigsiklott a mellemen, a hasamon, és a bugyimon is, mire még egyszer felnyögtem, majd a kezét levette rólam, megcsókolt, és a fülembe súgta, hogy:
-Jó éjszakát, édes.♥

3. rész.-A pánik hátárán

Amikor hazaértem, anyuval megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos estét. Rendeltünk pizzát, amit utána kilo számra zabáltunk. Be raktuk a Step Up 4.-et és levágtuk magunkat a kanapéra. Gondoltam, hogy majd anyu biztos ráfog kérdezni Oliverre, ami így is lett.
-Lefeküdtetek?-bökte ki. Hát ő nem kerülgeti a forró kását. Éreztem ahogy fülig bevörösödöm. Igaz nem létesítettünk nemi kapcsolatot, de akkor is zavarba hozott a kérdés. 

-Nem.-feleltem.-Nem olyan fiú. Nem csak a szexre megy, hidd el.
-Nem is feltételezem róla, igazi úriember. De tényleg. Csak azt hittem éjszaka edzettetek még egy picit.-nevetett. Na szépen vagyunk. Igaz még csak 43 éves.
-És akkor most jön az a rész, hogy a biztonságra mindig figyeljünk.-bámultam a plafont mire el nevettem magam.
-Igen. Pont ez a rész jön. A biztonság tényleg nagyon fontos, úgyhogy a riasztót soha ne kapcsold ki.-mondta full komoly arccal, mire úgy felvisítottam, hogy az egész ház beleremegett. Na így telt a mi esténk. Amíg meg nem történt az amitől mindig féltem.
-Kérsz még valamit?-kérdezte anya, a konyhából.
-Nem, nem kérek semmit köszönöm.-válaszoltam. Fél perc múlva, hatalmas nagy csattanás ütötte meg a fülemet. Hirtelen felugrottam, és láttam, hogy anyu a földön fekszik. Ahogy közelebb léptem, láttam, hogy a feje alatt vértócsa áll. A zokogás hirtelenjében kitört belőlem.
-Anya. Anya. Légyszi anya, ne csináld ezt. Anyu.-zokogtam, miközben próbáltam magához téríteni.
Remegő kézzel tárcsáztam a mentők számát, majd hívtam Olivert.
-Baj van?-kérdezte aggódó hangon. Na erre rá érzett.
-Oli.. Oli.. Anyu, betörte a fejét..és..nem tudom mit tegyek. A mentők úton vannak, de mi lesz ha elvérzik? Mi van ha valami komolyabb baja van?-zokogtam a telefonba.

-2 perc és ott vagyunk.-Szólalt meg idegesen és lerakta a telefont.

Oliver nem viccelt. 2 perc múlva egy kocsi fékelt le a házunk előtt, és 5 másodperc múlva már ott térdelt velem Oli. 

-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan.

-Hirtelen összeesett. Rögtön odaszaladtam hozzá, de már csak a vért láttam a feje alatt. Próbáltam magához téríteni, de nem reagált semmire. És most itt fekszik mint egy darab fa.. Azok a rohadt mentősök se sietnének.- ordibáltam. Egyszerre kapott el a pánik, a hiszti, az idegesség, és a szomorúság. 

- Nyugi Regi, nyugi.-mondta miközben olyan szorosan ölelt, hogy éreztem a szívverését. Gyorsan vert a szíve, biztos ő is megijedt.

-Bocsi, hogy elbasztam az estéd.-néztem rá, szomorúan.

-Ha rólad van szó bármit.-suttogta.-Tudod..-mondandóját a mentő szirénája szakította meg. A mentősök be jöttek, megkérdezték, hogy pontosan mi is történt. Én pontosan el mondtam nekik, és amíg ők berakták anyut a mentőbe én hozzá álltam bepakolni pár cuccot. A mentősök azt mondták körülbelül 4 napig fogják bent tartani.

-Bátori kisasszony indulnunk kell.-kiabált fel a mentős.

-De akkor mi lesz a cuccokkal?-kérdeztem, teljesen elveszve. 

-Figyelj. Én elmegyek anyukáddal a mentőbe, te pedig össze pakolsz, és a fiúk behoznak a kórházba. Neked így jó?-kérdezte Oliver.

-Úristen, köszönöm.-kezdtem megint a sírást.-Vigyázzatok. Szeretlek.-mondtam neki, el sem gondolkozva a szavaimon, majd nyomtam egy puszit a szájára. 

Ezután az este teljesen lelassult. Miután végig néztem hogyan hajt ki a mentő az udvarunkról, édesanyámmal, és azzal a sráccal akit azt hiszem szeretek, minden élet kedvem elszállt. Bence be jött segíteni, ő hajtogatta anyum ruháit, én pedig a vért próbáltam eltüntetni a padlóról. Amikor végeztünk, bepakoltam gyorsan, bezártam a lakást, és gyorsan beszálltunk a kocsiba. Mikor be szálltunk, a kocsiba 2 srác volt, akit még nem ismertem.

-Srácok bocsánat mindenért. Nem akartam ennyire elrontani az estéteket.-kezdtem remegő hangon, mire 2 kövér könnycsepp gördült le az arcomon. 

-Ne kérj bocsánatot. Aki Olivernek fontos, az nekünk is az. Amúgy Feng Ya Ou vagyok, a hátam mögött pedig Szikszai Péter.-mutatta be magát, és barátját.

-Aha szóval te vagy a Feri.-kacsintottam Ya Oura.Én Bátori Regina vagyok.-feleltem.

-Olivert kinyírom.-mondta Ya Ou komoly arccal, majd elfordította a kulcsot, és elindultunk..

2. rész.- Azt hiszem szerelmes vagyok..

Az éjszaka folyamán, többször felébredtem, hogy megnézzem Oliver ott van e. Nagyon nézni se kellett igazából, mert amikor felriadtam, éreztem, hogy szorosan ölel. Olyan volt mint egy álom. 19 év szenvedés után, vajon boldog lehetek? Itt ez a srác. Kedves, aranyos, megértő és tehetséges. Még egy napja sincs, hogy megismertem, mégis vakon bízok benne. Aztán abba hagytam az agyalást. Most élvezem a jelent. Nem érdekel se a múlt, se a jövő.

Reggel amikor kinyitottam a szemem, Oliverrel összeért az orrunk. Kezét a csipőmön pihentette. Gondoltam meglepem, valami finom reggelivel, így óvatosan megfogtam a kezét és forró érintését lehelyeztem magamról. Óvatosan kikecmeregtem az ágyból, majd le mentem a lépcsőn, és egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Amikor a konyhába értem, észrevettem, hogy anyu bögréje nincs ott. Ezek szerint, még ő is alszik. Csináltam gyorsan kakaót, és hozzá álltam palacsintát sütni. Közben pedig, szokásomhoz híven, énekelgettem. Nincs annyira rossz hangom, de nem vagyok egy Britney Spears. Szóval miközben a kész palacsintákat kenegettem nutellával, Adele-Rolling In The Deep című slágerét énekelgettem. Nagyon ellehettem merülve az énekelgetésben, mert észre se vettem, hogy valaki áll mögöttem, amíg meg nem fordultam. Amikor megláttam Olivert a hátam mögött, hirtelenjébe felsikoltottam, mire ő halványan elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt. Ajka ajkamra tapadt, és hirtelen pillangók kezdtek verdesni a gyomromban, a hideg kirázott, és az egész testem beleremegett . Mi van velem? Gondolkoztam magamban.
-Jó hangod van, tudod?-kérdezte tőlem, a fülembe súgva.
-Dehogy van.-nevettem fel.
-Kicsit több önbizalmat.-mosolygott rám, és újra megcsókolt. A szavai septapaszok voltak a be nem gyógyult vágásokra a szívemen. Mielőtt elsírtam volna magam, megszólaltam:
-Csináltam neked palacsintát.-nyújtottam felé a tányért.-Remélem szereted, és hogy nem halsz meg tőle.-nevettem.
-Te édesebb vagy mint gondoltam.-kacsintott rám.
-Az édes az te vagy.-mosolyogtam és megcsókoltam. Láttam, váratlanul érte a dolog, de élvezte a helyzetet. Lehuppantunk a kanapéra, be nyomtuk a tévét, és egymáshoz bújva ettük meg a reggelinket. A nap további részét is együtt töltöttük, beszélgettünk, és csókcsatákat vívtunk. Késő délután szakadtunk csak el egymástól, amikor mennie kellett. Telefonszámot cseréltünk, és megígérte, hogy hív. Amikor elment, hirtelen hiányérzetem lett.. Eszembe jutott az érintése, a csókja, és az, hogy mennyire boldog voltam amikor itt volt velem. Ilyet még ezelőtt soha nem éreztem.. Hajajj.. Azt hiszem szerelmes vagyok.