5. rész.-Rossz döntések.

Az éjszaka hátralévő részében le se tudtam hunyni a szemem. A gondolatok, csak úgy cikáztak a fejemben. Ahogy figyeltem Olivert alvás közben, láttam rajta, hogy teljesen kimerült. Az eddigi kis nyugodt életéből, én kifordítottam a zűrös világomba. 2 nap alatt. Ő ennél sokkal többet érdemel. Talál nálam sokkal jobb lányt. Szebbet, jobbat, és olyat akinek az élete nyugodt. Nem tehetem tönkre az életét. Az övét nem. Lehet, hogy nekem nagyon fog fájni, de el kell engednem. Ahogy erre a pontra értem, éreztem, hogy a könnyeim elkezdik égetni az arcom, és úgy erednek a szememből mint két kis patak, ami a fájdalom forrásából indult. A szemem megtöröltem, és elővettem egy tollat és egy papírt. Éreztem, személyesen nem tudnám neki elmondani. Aztán írni kezdtem.

"Drága Oliver!
Tegnap, mikor először megláttalak, bevallom nagyon féltem. Féltem, hogy mi lesz velünk. Jóba leszünk e, vagy sem. Aztán az élet a félelmemet 2 másodperc alatt el is űzte. Sose fogom elfelejteni azt, amikor először magadhoz szorítottál, és azt a véletlen kis első csókunkat. Olyan hirtelen történt minden. Egy nap alatt te lettél a világomnak az a része, amin a nap található. És most mégis azt kell mondjam, el kell engedjelek. Figyelj Oli.. nem vagyok hozzád való. Nem vagyok szép, és az életem is zűrös. Te sokkal jobb lányt érdemelsz. Egy szép, vékony, nyugodt életű lányt. Ő majd mindent megtud neked adni. Szerelmet, családot. Ne gondold azt, hogy csak játszottam veled, mert ez nem igaz. Azt hiszem beléd estem, de azt szokták mondani, hogy 'ha igazán szereted el engeded'. Én szeretlek, ezért engedlek el. Mert nekem a te boldogságod sokkal fontosabb. Remélem megtalálod azt a lányt, aki mellett úgy kelsz fel, hogy mindened meg van. Szeretlek."

Ahogy befejeztem, a zokogás készült belőlem kitörni,így jobbnak láttam, ha felöltözöm és lelépek. Ahogy indultam, mégegyszer megsimogattam Oliver arcát, utóljára beletúrtam a hajába, és nyomtam a homlokára egy puszit. A konyhában hagytam egy üzenetet Biusnak, hogy amint tud hívjon fel, majd aláfirkantottam a telefonszámom, és szépen kimentem a házból. A szívem majd megszakadt, hogy ott  kellett hagynom Olivert. Aztán elkezdtem rohanni, hazafelé. Mikor haza értem rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ahogy a tükörbe néztem, megrémültem magamtól. A hajam kócos volt, a szemem véresre kisírva. A nadrágomtól, és a felsőmtől rögtön megszabadultam, majd a fiók kilincse után nyúltam. Jól tudtam mi van benne, és azt is tudtam, hogy rosszat csinálok, de amikor kihúztam a fiókót, már késő volt. Túl késő. Pengék, tűk, fecskendők látványa tárulut a szemem elé. Rögtön megfogtam egy pengét és jó mélyen meg vágtam az combom. Aztán újra és újra. És ezt mindaddig csináltam amíg a lábamon több volt a seb mint a bőr. Utána ugyanezt tettem a kezemmel, majd a nyakamon is kipróbáltam. Amikor sikerült felállnom, és tükörbe néznem teljesen megdöbbentem. Mindenem tiszta vér volt, mindenhol tele voltam vágásokkal, és csak az a tény nyugtatott, hogy én ezt megérdemlem. Aztán a fiókban megláttam, még egy kis heroint. Aztán fogtam, beleültem a kádba, és belőttem magam. A könnyeim még mindig elfogyhatatlanul folytak végig az arcomon, a testem mégmindig vérzett, mire lépteket hallottam a lépcső felől, majd két pillanat múlva az ajtóban állt Ya Ou...